Őszi nyitvatartás
A Nagykönyvtár szeptember 7-től naponta 8:30 és 18:00 óra között nyitva tart.
Raktári kiszolgálás 9:00 és 15:45 között.
A 15:45 után kért könyveket a következő munkanap 9:00 órától lehet átvenni az olvasószolgálatban.
Dokumentumok előkészítése, kölcsönzése
A könyvtár felkeresése előtt ajánlott a kölcsönözni kívánt könyvek előkészítését kérni a kollégáinktól.
A kérés leadható a könyvtári katalóguson keresztül vagy a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mailcímen.
További információ az online raktári kérés használatáról.
A kölcsönzési határidőt kérés nélkül meghosszabbítottuk szeptemberig. A korábban kikölcsönzött könyveket várjuk vissza nyitvatartási időben.
Egészségvédelmi szabályok
Belépéskor kötelező a kézfertőtlenítés és a maszkviselés. Kérjük, az olvasóteremben való tartózkodáskor is figyeljen a távolságtartás szabályaira!
Ha nincs Önnél maszk, nálunk vásárolhat magának. Szükség esetén gumikesztyűvel is állunk rendelkezésére.
Az asztaloknál korlátoztuk a férőhelyek számát, ezért különgyűjteményeink, védett állományunk használatához célszerű előzetesen egyeztetni munkatársainkkal.
A Tiszántúli Református Egyházkerületi Nagykönyvtár és Teológiai Szakkönyvtár az alapítás óta szolgálja a Debreceni Református Kollégiumban folyó alap-, közép- és felsőfokú oktatást, a lelkészképzés és továbbképzés céljait. A teológia mellett főként a magyar nyelvű szak- és szépirodalmat, a Debrecenre és a tiszántúli gyülekezetekre vonatkozó helytörténeti munkákat gyűjti.
Bővebben
A gyűjtemény széles olvasói réteg érdeklődésére számot tart: a középiskolásoktól a tudományos kutatókig, az egyetemi hallgatóktól a kikapcsolódni, feltöltődni vágyó felnőttekig mindenki talál nálunk érdeklődésére és épülésére olvasnivalót. Közel félmillió dokumentumból 170 kortárs folyóirat érhető el, modern állományunk kölcsöntözhető, régi állományunk kutatói engedéllyel helyben hozzáférhető.
Számos kollégiumi professzor (Maróthi György, Sinai Miklós, Budai Ézsaiás, Lugossy József, Czeglédy Sándor), püspök (Hunyadi Ferenc, Révész Imre, Baltazár Dezső, Kocsis Elemér) és magyar író, költő (Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály) könyvei kerültek a Nagykönyvtár birtokába. A város híres polgárainak könyvtárából is őriz valamennyit a könyvtár: a bibliofil és éremgyűjtő gyógyszerész Kazay Sámuel, a Domokosok, a Simonffyak hagyatékából vagy Cseh-Szombathy József orvos tulajdonából.
Kincseink között megtalálható két 16-17. századi magyar nyelvemlék: a legendákból, elmélkedésekből és prédikációkból összeállított Debreceni kódex és a Lugossy-kódex énekgyűjteménye. Antikváink közül kiemelkedik a Lucas Cranach tanítványa által illusztrált Luther-Biblia és egy láncos könyv. A Vizsolyi Bibliából két teljes és egy csonka példánnyal rendelkezünk, ezen kívül több tucat unikum (azaz egy példányban fennmaradt) régi magyar nyomtatvánnyal is büszkélkedhetünk.
Olvasóinknak
Bővebben
Mauris mauris ante, blandit et, ultrices a, suscipit eget, quam. Integer ut neque. Vivamus nisi metus, molestie vel, gravida in, condimentum sit amet, nunc. Nam a nibh. Donec suscipit eros. Nam mi. Proin viverra leo ut odio. Curabitur malesuada. Vestibulum a velit eu ante scelerisque vulputate.
Látogatóinknak
500 év a könyvkötések tükrében - könyvkötészeti kiállítás
A Nagykönyvtár 2018 júniusában megnyílt kiállításának válogatott kincsei fél évezredes időutazásra hívják a látogatót. Utunk a könyvnyomtatás feltalálásától a modern iparművészeti termék kialakulásáig vezet. A bőrtől a pergamenig, az aranytól a papíron át a műanyagig különböző anyagokkal találkozhatunk. Megismerhetjük a debreceni mesterek történetét, akik több jellemző kötéstípust is kialakítottak. A kiállítás dísze a Magyar Nemzeti Múzeumból kölcsönzött ezüst „ötvöskötés”, amely 250 év után tér vissza ismét Debrecenbe.
Képgaléria
Helytörténeti érdekességek
Nehéz idők Debrecenben
A korábbiaktól eltérően most nem egy helyi újság régi hírét elevenítjük fel, hanem egy hagyatékból előkerült "aprónyomtatványt" szeretnénk bemutatni. A világháború már a kezdetektől gondot okozott a magyar lakosság élelmiszerrel való ellátásában, ezért 1941-től bevezették a jegyrendszert. 1945 után pedig a háború okozta pusztulás és a kommunizmus építése miatt kialakult hiányt is ezzel korrigálták. 1949-ben rövid időre szünetelt a jegyrendszer, de 1950 második felében az elhibázott gazdaságpolitika miatt újra élelmiszerhiány alakult ki, ezért a liszt mellett cukrot, zsírt, szappant, kenyeret és húst csak az itt bemutatott jegyre kaphattak a polgárok. Csak 1952-től szüntették meg a rendszert, utoljára a húsjegyeket vezették ki.
Az előre meghatározott mennyiséget vagy adagonként, vagy egyszerre lehetett kiváltani. A jegyeket természetesen hamisították, ami ellen felléptek a hatóságok.
Érdekes, hogy a jegy papírján és a tintával nyomott felületén is még az egy évvel korábban „leváltott” Kossuth-címer látható a búzakalászos-vöröscsillagos Rákosi-címer helyett – nyilván ebből volt raktáron.
Manapság, a tömött bevásárlókocsik korában nehéz elképzelni, hogy alapvető élelmiszerekhez is csak hosszú sorban állással és a jegyről levágott szelvényekkel juthattak hozzá a debreceniek.
Legújabb kiadványunk
Fekete Csaba: Pathai István református szertartási könyvecskéje; Úrvacsorai rend Milotai Nyilas István ágendájából; Melius Juhász Péter szertartási intelmei
A hétköznapoktól az ünnepekig az élet csupa szertartás: nagy szükségünk van arra, hogy a szavaknak formát adjunk, a kimondottak láthatóvá legyenek, az elméletek mozdulatokká váljanak. Tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözüljünk – valljuk együtt Pál apostollal –, de az igehirdetésnek is sokféle megjelenése van. A szertartások gondjaival minden kor ismételten szembesül, ezt nem kerülheti el a 21. század sem. A feladatunk nem mindig az új, a sohasem volt, a meghökkentően más kitalálása, hanem az, hogy a magunk felfedezéseit és lehetőségeit ahhoz adjuk hozzá, amit már megalkottak előttünk, amit kipróbáltak, s ami bevált. A reformáció azért volt egészen különleges fordulópont a szertartások és cselekmények lelki-szellemi történetében, mert bátor volt visszanyúlni a régihez és abból építeni. Vissza a forráshoz – számunkra ez nemcsak a bibliai időket, hanem a reformációt is jelenti. Fekete Csaba a református liturgiatörténet 16–17. századi kincsei közül választott kiadásra és feldolgozásra szertartási könyveket, illetve kéziratos kivonatban használt útmutatást az ünnepi liturgiák – az élet mérföldköveihez tartozó rítusok, úgymint keresztelés, házasságkötés, temetés, lelkészszentelés, illetve a bűnbánat, bűnbocsánat és a kegyelemhirdetés rítusai – ismertetésére. Az eredeti művek szövegkiadását a szerző átírásában és bőséges kísérőszövegével, részletes tematikus magyarázataival együtt olvashatjuk e kötetben. Ezekből nemcsak a reformáció első századának anyaga és a korabeli hatások, hanem későbbi hatástörténete is kibomlik, hiszen egyes istentiszteleti gyakorlatokat liturgiatörténeti összefüggésekbe helyezve egészen a 20. századig nyomon kísér. Sokatmondó, hogy a szerző Pathai István dunántúli érvényességű szertartási könyvecskéjét a tiszántúli Melius Juhász Péter munkája mellé helyezi, sőt részletesen is rámutat a református liturgia fejlődésének, változásainak párhuzamosságaira, többszólamúságára, vagy éppen az egymásra hatás mára kimutathatatlan lehetőségei mellett a gyülekezeti prédikátorok önálló és a helyi szükség szerint alakított tanításainak és szertartásainak bizonyítékaira. Fekete Csaba református lelkész és könyvtörténész, himnológus munkája egyszerre élvezetes olvasmányossága és könyörtelen pontossága miatt is, ami a tudományos tények bemutatását és a szerző érvelését illeti. A Tiszántúli Református Egyházkerület könyvtárosa e művében több mint fél évszázados gazdag szakmai munkásságának egyik régtől művelt kedves témáját összegzi.