A protestáns egyháztörténet-írás az I. Carolina Resolutiótól a türelmi rendeletig tartó időszakot következetesen a „vértelen ellenreformáció” és „a magyarországi protestantizmus babiloni fogsága” kifejezésekkel jellemzi. Ezzel arra utal, hogy az úgynevezett „gyászévtized” időszakát követően már nem jellemző a nyers erőszak alkalmazása, azonban a felekezeti arányok megváltoztatására irányuló törekvés, az elnyomás folyamatossága és a fondorlatos módszerek alkalmazása végig jellemző volt. A II. József által kiadott türelmi rendelet nagy előrelépést jelentett a korábbiakhoz képest, de még az 1791. évi XXVI. törvénycikk meghozatala után is több mint fél évszázadnak kellett eltelnie addig, amíg a reformkor több évtizedes küzdelmei nyomán a király szentesítését is elnyerő 1844. évi III. törvénycikk több diszkriminatív korlátozást felszámolhatott. A Tiszántúli Református Egyházkerület Gyűjteményei szervezésében 2015-ben a kötettel azonos címmel tartott konferencia szerkesztett és kibővített tanulmányai az 1731-től 1848-ig terjedő korszak egyháztörténeti, egyházpolitikai, demográfiai és mentalitástörténeti változásait és feszültségeit tárgyalják különböző történettudományi szakterületek kutatási eredményeinek ütköztetésével.