Töredékessége ellenére sokrétű és árnyalt forrásanyag bevonásával (igazgatástörténeti iratok, könyvjegyzékek, egyházi iratok, egodokumentumok, pl. levelek és konkrét 18–19. századi magánykönyvtárak rekonstrukciója) vizsgálja Hegyi Ádám a Békés-(Bánát)i Református Egyházmegye olvasmányműveltségét és a felvilágosodás vallásellenességének megjelenését e térségben, amely a mai Békés, kisebb részben Arad és Csongrád megyére, illetve a Bánságra terjed ki.

Vizsgálatának módszertani újdonsága és érdekessége, hogy egy alapvetően mezővárosi és paraszti karakterű vidéket tanulmányoz egy kulturális fogyasztás felől, és megteremti hozzá azt a forrásbázist, amelyhez kérdéseket lehet feltenni. Hegyi Ádám ebben a munkában a Békés megyét bemutató gazdag helytörténeti és néprajzi szakirodalomra is támaszkodik. Könyvének analitikus részében igen sok érdekes adatot mutat fel, s ezeket meggyőzően értelmezi és kontextusba helyezi. A vallásellenességet árnyaltan definiálja: megkülönbözteti az egyházszervezeti, intézményi kritikát az elvi alapú filozófiai szembenállástól. Amikor azt járja körül, hogy megváltozott-e a vallásgyakorlás, és ez milyen mértékben történt a radikális felvilágosodás hatására, a vallásellenesség, a vallási közömbösség és a népi vallásosság jelenségeit is változékonyságukban ragadja meg – amelyek nemcsak Európa különböző helyein tértek el egymástól, hanem egy-egy területen időben szintén ingadozott a tartalmuk és a támogatottságuk.

A kötet tudományos és olvasmányos értékét növeli, hogy a szerző részletes adattárral és forrásszövegközléssel egészíti ki elemzését.   

Hegyi Ádám a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, kutatási területe a 18. századi olvasmánytörténet, egyetemtörténet és egyháztörténet.